A fügék nemzetségébe tartozó örökzöld fa vagy cserje, melyet hazánkban gyakran tartanak szobanövényként légies habitusa és fényes levélzete miatt. Bár nálunk a 2 méteres magasságot ritkán haladja meg, természetes környezetében, Délkelet-Ázsiában akár a 30m magasra is megnőhet. Fényes ép szélű levelei oválisak és sötétzöldek, de léteznek fehértarka változatok is. Piros, némileg cseresznyére emlékeztető termései ehetőek, habár a mi éghajlatunkon ritkán találkozhatunk vele. A növény egyéb részei mérgezőek, különösen a kutyák és macskák számára.
Gondozása
Fényigényes dísznövény, ami azonban nem viseli el a hosszantartó közvetlen napsütést. Viszonylag igénytelen cserje, fontos viszont tudnunk, hogy állandó körülményeket igényel, s levélhullással válaszol helyének megváltoztatására, a túl- és alulöntözésre, a túl kevés fényre és a huzatra egyaránt. Vízigénye közepes, de folyamatosan nyirkos földben, a növény gyökérzete könnyen rothadásnak indulhat, ezért öntözések között mindig várjuk meg, míg a földje némileg kiszárad. A téli időszakban kevesebb vízzel is beéri. Ha levelei elkezdenek sárgulni, akkor feltehetően nem megfelelő a vízellátása. Betegségekkel szemben viszonylag ellenálló, de időnként megtámadhatják a takácsatkák és a viaszos pajzstetvek.
Szaporítása
Félfás vagy levéldugvánnyal.
